Névadónk Báthory István (1533-1586)

Báthory István a mindennapi köztudatban nem szereplõ erdélyi fejedelem és lengyel király méltó arra, hogy névadóként azt az embert tiszteljük benne, aki a magyar és a lengyel kultúra legkitartóbb támogatója volt. Életmûvét történelmi szakkönyvek úgy méltatják, hogy európai színtû államszervezõként képes volt a maga korának politikai, gazdasági és hadászati eseményeit úgy alakítani, amely megfelelt Erdély és a Lengyel Királyság érdekeinek. Bár történelmünkben nem különös eset, hogy egy magyar uralkodót külföldi ország trónjára emelnek, Báthory István esete mégis a rendhagyók közé számít. Ugyanis olyan történelmi körülmények között lett fejedelem majd király, amikor Európa államainak többsége politikai, gazdasági és katonai nehézségek közepette élte évtizedeit. Erdély ekkor földrészünkön példája volt a szilárd államszervezetnek, s a lengyelek éppen ezt a vezetõi tevékenységét méltányolták: képesnek tartották arra, hogy külföldiként a lengyel érdekek, az állam kiemelkedõ képviselõje legyen. Uralkodása alatt sikerrel szervezte át a lengyel gazdaságot, politikailag erõs államot hozott létre, de egy pillanatra sem felejtette szülõföldjét, Erdélyt.

Életének milyen tanulsága lehet ma számunkra? Amikor Berekszói Hagymás Kristóf levelet írt Báthory István megválasztásáról Liszth János veszprémi püspöknek, a királyné kancellárjának, még csak annyit tudhatott a leendõ uralkodóról, amit késõbb Bethlen Farkas, a fejedelem életrajzírója így fogalmazott meg:

"Életmódjával és barátságával, szavaival és tetteivel mindenkit megnyert és másoknak például szolgált. A rátartiakkal szemben méltóságteljesen, a barátságosokkal nyájasan, az öregekkel szemben tiszteletteljesen, a fiatalokkal kedvesen, a fejedelmi férfiakkal szemben tisztelettudóan, mindenkivel szemben szerényen és szolgálatkészen viselkedett mindig... Miután megkapta a tisztséget, nem kevesebb igazságossággal, mint erélyességgel igazgatva, otthon a jog és a méltányosság szabályai szerint intézte az ügyeket."

Báthory hazaszeretete, a népek közötti béke megteremtéséért végzett következetes politikai küzdelme példa arra, hogy a legnehezebb helyzetben is lehet és kell tennünk azért, hogy megõrizzük a békét.

Ma már messze vagyunk attól a kórtól, amelyben Báthory élt. Mások a körülményeink, sok vonatkozásban mások azok a feladatok, amelyeket meg kell oldanunk, el kell végeznünk. Azonban ma sem más az emberi követelmény, hogy erõnk, képességünk legjavát nyújtsuk a mindennapi munkában. Szellemi és fizikai képességünk, akaraterõnk és szorgalmunk lehet az alapja annak, hogy iskolánk névadója tiszteletét úgy szolgáljuk, mint olyan magyar államférfiét, aki nemcsak megértette, tudta, mit kell tennie az õ helyzetében, hanem teljesítette is azt.

Az ember legfõbb hivatása, hogy önmaga boldogságát a másokért küzdés örömében megtalálva éljen teljes életet. Báthory István példát mutatva elõttünk, így élt.
(Részlet Szûcs Anna: Báthory István élete c. tanulmányból)

dr. Tölgyesi József
az iskola elsõ igazgatója